Életek metszéspontján

Örs a castingra várt. A pályaudvar cukrászdájában olvasnivalót keresett. Sport nem volt. Az Elle, a Cosmo és a Marie Claire közül a Nők Lapját emelte ki az újságtartóból. Azt ismerte. „You said I needed a bravе man; Then proceeded to play him” – Taylor Swift a kávézó hangszóróiban lánya egyik aktuális kedvence volt.

A Casting Agency CEO-jának határozott lépteiből Örs arra következtetett, valamikor modell lehetett. Tekintetét hatalmas napszemüveg mögé rejtette, de biztos volt benne, szúrós szemmel méregeti őt. A yorkie kötelező kellékként ügetett mellette, nehezen tartva lépést gazdája törtető tempójával. A femme fatale lefékezett márványasztala mellett, a kutya seggre ült, nyakán megfeszült a póráz. A cukrászdát egy parfüméria légtömege árasztotta el. A heves belépővel a levegő páratartalma megemelkedett, a légköri feszültség közvetlenül a hurrikán előtti szintre ugrott. A kávéházi barométer viharjelzésre váltott. „And I'm so sick of them coming at me again; 'Cause if I was a man, then I'd be the man; I'd be the man”

A latte-avokádós, mindenmentes kávé pohara hangosan koppant az asztalon – Szív öntés? – a barista választ sem várva formázta. Örs csak presszót ivott, de most ő is lattét kért. Nagyon kellett neki ez a szerep. Vagy bármi, amiből rezsit, gyerektartást tudott volna fizetni. Ahogy a lendülettől kibillenő hab elindult a csésze oldalán, gyerekkora visszatérő emlékébe révedt. Az apja munka után itt a restiben koccintotta össze söröskriglijét a barátokkal. Neki munkája sem volt. Az öreg baljával a fémpultra támaszkodva jobbal emelte szájához a borostyánsárgán gyöngyöző ital párás korsóját. Gyerekként lentről az ádámcsutkáját nézte, ahogy mozog, miközben nyeli. Meg a kibillenő habot, ahogy elindult a korsó falán, apja szája szélén. Mindig a tenyerével törölte le a bajuszáról. Büszke volt rá, ahogy egyszerre le tudta gurítani. Azt gondolta, ő erre soha nem lesz képes. Ahogy teltek az évek, egyre többet látta apja arcát így alulról. A kocsmából női divatárubolt lett.

Őszinte leszek. Nem gondolom, hogy a mai, haladó közönség fel van készülve egy fehér, hetero férfitarzan látványára! – zökkentette ki a casting director a nosztalgiából.

És van bármilyen szerep, amit egy magamfajta fehér, hetero férfi eljátszhat manapság?

Az életben, vagy a vásznon? Hozott magával valamit?

Itt a portfólióm.

Látom, volt férfimodell. Dohány reklámok. Erre a cigire emlékszem gyerekkoromból. Nagyapám szívta. Büdös volt, mint bennszülött törzs nyálas gyökérpipája.

A hererók! Német gyarmatosítók irtották ki őket.

Most a heterók szívnak – a yorkie Örs lábát harapdálta az asztal alatt – Aztán szinkronizált. Miért nem folytatta?

Túl mély a hangom. Azt mondták, toxikusan maszkulin. A mai filmekben nincs ilyen karakter – Örs a tenyerével törölte szájáról a latte habját. Először ivott ilyet, nem tudta, hogyan kell, egyszerre húzta le. Mint apja a sörét.

Elvált, gyerekek. Ennyi? Maga aztán jól kiment a divatból! – „Old habits die screaming” – Titkos férfibarát? Perverz hobbi?

Szégyellem, de semmi. Kellene? Mit javasol? De szerintem a férfi alapvetően egy harcos! – felül a hab édes volt, de alul a kávé keserű.

Rémes ez a tesztoteronszag! – borzongott bele a nő a fertőző mucsaiság nyilvánvaló tünetegyüttesének diagnózisába, kezével a macsóbűzt hajtva orra elől – Mára érdekes antikvitás lett önből! Csak maradjon a cigarettareklámoknál, hátha újra legálisak lesznek! Nem a négyes vágányról indult a vonata? Úgy látom, elment!

Örs felkiáltott, ahogy a yorkie a lábába harapott. A nő rúzsos-lattés szalvétáját az asztalról felkapva törölte a lábszáráról csorgó vért. „Éld meg a modern férfiasság legpimaszabb aspektusait! Rabanne legújabb illatával, a Phantommal” – a Nők Lapja hátulján androgün férfi, szűk csőnadrágban, színes ingben.

– Be van oltva? – kiáltott a nő után, de az a divatáruboltba száguldva már meg sem hallotta.

„Sometimes, walkin' out is the one thing; That will find you the right thing; Fifteen years, fifteen million tears; Begging 'til my knees bled”