Prózai írások
Biztos kezek
Hálaadó litánia az űrkutatásról, a vadászatról, a természet rendjéről — és egy gyorshajtási fotóról.
Hálás vagyok
a magyar űrkutatás újabb sikeréért.
A második magyarért,
aki talán maga sem tudja még,
milyen kaput nyit,
ahogy négyszáz kilométerről visszanéz.
A hálistennek a zűrkutatáshoz is értő
ötmillió magyarért.
Kis lépés egy embernek,
hosszúlépés az emberiségnek.
Hálás vagyok
az őz szelíden fenséges,
Bambi-barna szeméért,
és az őt elejtő vadász
biztos kezéért.
A .243 Winchester
tolózáras puskáért,
az expanzív töltényért,
a félköpenyes golyós lőszerért.
A hidrodinamikai sokkért, a lövedék útvonalában feltáruló sebcsatorna körüli szövetek szétnyílásáért, a máj, tüdő szétzúzásáért, az erek szakadásáért.
Dianáért.
Az asztalra kerülő,
borókás őzpörköltért.
Hálás vagyok
a bárány hófehér gyapjáért,
és a farkasért,
amely nem ismeri a kegyetlenséget,
csak az éhséget.
A nyúl futásáért
és a róka türelméért.
Az egér neszezéséért
és a hangtalanul alászálló bagolyért.
Az évszázados tölgyért,
a tölgy árnyékáért,
a villámért,
amely kettéhasítja.
A rothadásért.
A gombákért, férgekért, bogarakért,
csendes lakomájukért,
amelyek visszabontják földdé.
Hogy a vég
mindig táplálja a kezdetet.
Hálás vagyok
a természet törvényszerűségeiért.
Dianáért.
Az élet körforgásáért.
Az ősi rendért,
amely nem jóságos
és nem kegyetlen,
amelyet megérteni nehéz,
de amelyet büntetlenül megszegni
még senkinek sem sikerült.
Hálás vagyok
az elmúlt tizenhat év
Holdról is látszó eredményeiért.
Hálás vagyok a háláért, a társas-kognitív értékelésből kialakuló érzelmi és testi állapotért, még ha a neurotranszmitter- és gyulladásos hatásai jóval kevésbé bizonyítottak, mint ahogyan azt a népszerű „dopamin–szerotonin–oxitocin” szentháromságának apostolai hirdetik.
Hálás vagyok
a közlekedés biztonságért.
A ránk vigyázó rendőrért,
a rendőr traffipaxáért.
A biztonságos szexért.
A házastárs nevén lévő,
családi kocsiban
a kiscsaj biztos kezéért.
A kikért gyorshajtási fotóért.
Az anyósülésen ülő szerető
idétlen mosolyáért.
Valami Dianáért.
Az alulexponáltan is
hibátlan mellekért.
A tökéletes Holdért és Vénuszért,
ellipszis pályán keringő ikerbolygókért.
A felettük hiányzó biztonsági öv
miatti további pótdíjért.
A családi számláról
átutalt bírságért.
A sebességmérőn képén
csukott szemmel vihogó,
kacér pipiért.
A szemet hunyó asszonyért.
A szememet kisütő szégyenért.
Koponyatörött lányomért.
Az idegsebész biztos kezéért.
Hálás vagyok a hálára való evolúciósan adaptív pszichofiziológiai képességünkért, amely szociokognitív-affektív és neuroplasztikus mechanizmusaival mérsékli az allosztatikus terhelést, harmonizálja a szimpatovagális egyensúlyt, miközben erősíti a proszociális kölcsönösséget, a kapcsolati rezilienciát és biopszichoszociális homeosztázisunkat.
Hálás vagyok
a kézműves sörökért.
Maradona
kézzel szerzett góljáért.
Isten kezéért.
Minden biztos kézért.
Hálás vagyok
a kaput nyitó fiatalemberért,
aki bizton megváltozott,
mire visszatért.
Lehet, hogy onnan fentről
nem látta mindazt,
amiről mi itt lent
tizenhat éven át azt hittük,
hogy még a Holdról is látszik.
Szerző: dr. Zsombok László Krisztián. A szövegek szépirodalmi művek; a bennük szereplő nevek és helyzetek a képzelet szülöttei.