Ugrás a tartalomra
Iuventas InvestBudapest · Monor · Keszthely
HU EN

Családtörténeti kutatás

A Zsombok család leszármazása

A családfát Bárdossy Péter, Magyarország legismertebb és legelismertebb családfakutatója készítette. A hetvenkét oldalas tanulmányt genealógusként, történész-levéltárosként, a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagjaként jegyzi; a kutatást 2017 januárjában zárta Budapesten.

A tanulmány nem egyszerű névsor: az emberiség genetikai családfájának és a genealógia mint tudomány történetének bemutatása után halad az anyakönyvi források — keresztelési, házassági és halotti bejegyzések, canonica visitatiók, lelkek összeírásai, katonai állítási lajstromok — rétegein keresztül a konkrét nemzedékekig.

A kutatás Zsombok Antal László (Monor, 1930. november 22.) adataiból indult, és négy nagyszülői ágon — Zsombok, Fekete, Kovács (Fáng) és Tonkó — vezette vissza a leszármazást a XVIII. század közepéig, több ágon az 1700-as évek első harmadáig. A genealógus a bizonytalan azonosításokat kifejezetten jelölte, és élethosszig tartó garanciát vállalt a kutatási munkára.

Az alábbi összefoglaló a tanulmány nyilvánosan is bemutatható részeit foglalja össze. Az élő nemzedékek adatait — adatvédelmi okból — nem részletezzük; a teljes tanulmány, a mellékelt Excel-táblázat és a megrajzolt családfa a család birtokában van.

A kutatás készítője

v. Bárdossy Péter genealógus, történész-levéltáros — a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Magyar Heraldikai és Genealógia Társaság választmányi tagja. A tanulmány zárása: Budapest, 2017. január. A genealógus a kutatási munkára élethosszig tartó garanciát vállalt: ha az adatokban tévedés derül ki, az adott családfaágat díjmentesen ellenőrzi és javítja.

Zsombok · Zsambok · Zsambach · Zamboch

A férfiág — hét dokumentált nemzedék

A nemzedékek sorrendje és adatai a tanulmány anyakönyvi hivatkozásain alapulnak. A vezetéknév az anyakönyvekben Zsombok, Zsambok, Zsambach és Zamboch alakban is előfordul.

  1. 1

    kb. 1730-as évek

    Zsambok Mátyás & Hajtsár Ilona

    A férfiág legkorábban dokumentált nemzedéke. Hajtsár Ilona 1795. március 19-én, 60 évesen hunyt el, tehát 1735 körül született. Tarján és Szőlős (Komárom, illetve Fejér vármegye), római katolikus felekezet.

  2. 2

    kb. 1767 – 1827

    Zamboch (Zsombok) Pál & Krenor Terézia, majd Nagy Erzsébet

    „Zsambach Paulus pastor Equorum Szőlösiensis” — Szőlős lovainak pásztora, később tarjáni barmok pásztora. Első felesége, Krenor Terézia 1811. július 6-án halt meg; második házasságát 1811. szeptember 9-én Bánhidán kötötte Nagy Erzsébettel.

  3. 3

    1805 – 1855

    Zsombok Pál & (2.) Hlogyik Apollónia

    1826-ban „Pastor pecorum Tarjaniensis”, azaz tarjáni pásztor; zsellérként, 50 évesen hunyt el Tarján 41. szám alatt, tüdősorvadásban. Második feleségét, az 1825-ben Bánhidán született Hlogyik Apollóniát 1845-ben vette el.

  4. 4

    XIX. század közepe

    Zsombok Pál & Gróff Anna

    Pásztorember Tarjánban (1851: „Pasztor Tarjanensis”, 1883: „pásztor ember”). Gróff Anna Tarjánban született, a házassági bejegyzésben mint „Inquilini Héregiensis filia”, héregi zsellér lánya szerepel; szülei Groff János és Benöcz Anna Mária.

  5. 5

    XIX. század 2. fele

    Zsombok János & Stach Terézia

    Gyermely 139. szám alatt született. Foglalkozása az anyakönyvek szerint 1887-ben juhász, 1890-ben napszámos, 1893-ban városi erdőkerülő, 1895-ben földműves. Házassági bejegyzésének észrevétel rovatában: „Vőlegény a katonai szolgálatból végleg felmentve”. Stach Terézia a tarjáni német telepescsaládok leszármazottja.

  6. 6

    1893 –

    Zsombok Antal & Fekete Lídia

    Zsombok Antal 1893. november 22-én született Kőbányán, ikertestvérével, Józseffel együtt. Fekete Lídia 1903-ban született, ősei református felekezethez tartoztak és Monorról származnak; 1954-ben hunyt el. Házasságukat 1927. november 26-án kötötték Monoron.

  7. 7

    1930 –

    Zsombok Antal László

    1930. november 22-én született Monoron Zsombok Antal és Fekete Lídia fiaként. Az ő adataiból indult a kutatás, innen vezette vissza a genealógus az ágakat a XVIII. század közepéig.

  8. 1977 –

    dr. Zsombok László Krisztián

    Budapest, 1977 — a kutatás megbízója. Az élő nemzedékek adatait adatvédelmi okból nem részletezzük.

A négy kutatott ág

Zsombok

Tarján · Szőlős · Gyermely · Kőbánya

római katolikus

Pásztorok, kondások, juhászok és zsellérek nemzedékei Komárom és Fejér vármegye határvidékén. A név az anyakönyvekben Zsambok, Zsambach és Zamboch alakban is szerepel — a genealógus ezt a névváltozatosságot latin nyelvű bejegyzésekből, foglalkozás- és lakóhelymegjelölésekből azonosította. A női ágakon több német nevű felmenő szerepel. Gróff (Groff) Anna, Zsombok Pál felesége Tarjánban született, ahol gróf Esterházy József 1737-ben negyven katolikus családot telepített le Németország déli és középső részéről; apja, Groff Mihály 1832-ben és 1833-ban „Pasztor pecorum Tarjaniensis”, azaz tarjáni barmok pásztora, korábban zsellér volt. Stach Terézia, Zsombok János felesége a pesthidegkúti és bagi vidék német nevű családjaihoz kötődik: apai nagyszülei Stach (Stache) Antal — házasságkötésekor ágostai hitvallású „sutor”, azaz cipész, halotti bejegyzése szerint „Varga mester” — és Németh Terézia, Németh György és Schwartz Anna Mária lánya; anyai nagyszülei Heidenreich János „faber ferrarius”, azaz kovács és Kretz Éva voltak.

Német nevű felmenők — Tarján, Pesthidegkút, Bag

Fekete

Monor · Ferencváros

református

Monori református gazdacsalád; Fekete Károly 1901-ben „kis birtokos”. A kutatás Monor újratelepülésének történetéig nyúlik vissza, ahol az 1690. évi összeírás a szomszédos Újfalut még az elhagyott helyek között sorolta fel. Az ág római katolikus, Fekete István-féle alágáról a tanulmány kifejezetten megállapítja, hogy „a család ezen ága a XVIII. században betelepített németségből ered”: Nagykovácsit 1700 és 1760 között a birtokos Wattay család hívására a Fekete-erdő környékéről — főként Hessen, Schwaben és Württemberg tartományokból — érkező, német nyelvű telepesek népesítették be, és ebbe a körbe tartoznak a Buda környéki, óbudai, ürömi, pilisborosjenői és szentendrei felmenők: Postl, Ofner, Hauck, Lang, Orthocker és Carl (Karl). Postl Mátyás első esküvőjének bejegyzése szerint elbocsátott katona és szabósegéd, aki az ausztriai Stockerau városából származott; 1882-ben már „városi polgár”-ként emlékeznek meg róla. A nagykovácsi és szentendrei felmenők között Braunszeisz, Schírk, Vagner, Főrwagner, Pitz, Schaeller, Schőrg és Hackelschmid, a soroksári és újhartyáni ágakon Amhrein (Omrein), Beringer (Behringer), Panholtzer, Kaldeneker és Reder nevű ősök szerepelnek.

Betelepített német felmenők — Nagykovácsi, Óbuda, Üröm, Szentendre, Soroksár

Kovács (Fáng)

Monor · Pest · Baja

református és római katolikus

Fáng Kovács György a belügyminiszter 20319/1898. számú rendeletével változtatta „Kovács”-ra a nevét; pályája ácssegédtől vasúti munkáson és községi rendőrön át a községi mezőőrig vezetett. 1931. december 7-én hunyt el a monori Werbőczy utcában. A Fáng név bajai, római katolikus ága német nevű felmenőket vonultat fel: Fáng (Fang, Fank) Ádám és Galinger Terézia, fiuk Fang János — 1839-ben „pór” — és Derkusz (az anyakönyvekben Erkoszer, illetve Kosszer alakban is szereplő) Éva, továbbá Joss alias Bayer Anna, első férje Rausch Mihály, valamint Berkosz Tamás; Fáng Ádám második felesége Majer István özvegye, Kriger Franciska volt. Fáng Szibilla, Fáng Kovács György édesanyja a keresztelési bejegyzésben „bajai hajadon”-ként szerepel. A nevek és a helyszín a Baja és a Bácska XVIII. századi német telepesvidékére utalnak.

Német nevű felmenők — Baja (bácskai telepesvidék)

Tonkó

Csorna · Farád · Acsalag

római katolikus

Nemesi előnévvel szereplő rábaközi család: „Nemes Tonkó György” 1842-ben Csornán született, felmenői „Nobilis: Secus Famulus Csornensis”, illetve csornai házatlan zsellérek voltak. Az ág Farád és Szil középkorig visszanyúló helytörténetébe illeszkedik.

Német felmenők a családfában

A négy kutatott ág közül háromban szerepelnek német felmenők. A Fekete ág római katolikus alágáról a tanulmány kifejezett származási megállapítást tesz, és külön fejezetben ismerteti a XVIII. századi telepítés történetét is; a Zsombok és a Fáng (Kovács) ágon a német nevek és a telepesközségek jelölik ki a származást. Az alábbi összefoglaló minden pontja anyakönyvi bejegyzésekre épül.

  • Tarján, 1737 — a Zsombok ág. Tarján 1727-ben lett az Esterházyak birtoka, és gróf Esterházy József 1737-ben negyven katolikus családot telepített ide Németország déli és középső részéről. Ebbe a településtörténeti környezetbe illeszkedik Gróff (Groff) Anna, Zsombok Pál felesége, aki Tarjánban született; apja, Groff Mihály tarjáni pásztor és zsellér volt, a család Héregen és Tarjánban is anyakönyvezte gyermekeit.
  • Pesthidegkút és Bag — a Zsombok ág másik német nevű vonala. Stach Terézia, Zsombok János felesége törvénytelen gyermekként született, és 1861-ben Stach András zsellér nősülését követően törvényesítették. Apai nagyszülei Stach (Stache) Antal és Németh Terézia voltak: Stache Antal házasságkötésekor ágostai hitvallású „sutor” azaz cipész, halotti bejegyzése szerint „Varga mester”, aki 1849-ben kolerában hunyt el 47 évesen. Németh Terézia szülei Németh György és Schwartz Anna Mária voltak; a pesthidegkúti római katolikus anyakönyvek 1778-tól kezdődnek. Anyai nagyszülei Heidenreich János „faber ferrarius” azaz kovács és Kretz Éva, akiknek felmenői között Heidenreich Ferenc kovács és Véber Borbála szerepel Bag és Gödöllő anyakönyveiben.
  • Nagykovácsi, 1700–1760 — a Fekete ág. A tanulmány szó szerint így fogalmaz erről az ágról: „A család ezen ága a XVIII. században betelepített németségből ered.” A török hódoltság alatt elnéptelenedett Nagykovácsit 1700 és 1760 között a birtokos Wattay család hívására a Fekete-erdő környékéről — főként Hessen, Schwaben és Württemberg tartományokból — érkező, német nyelvű telepesek népesítették be, akik a földművelés mellett fafeldolgozással, kő- és szénbányászattal, mészégetéssel foglalkoztak; katolikus templomukat 1742 és 1746 között építették.
  • Budai-hegyvidék, Óbuda és Szentendre — a Fekete ág német nevű felmenői. Ezen az ágon Postl, Ofner, Hauck, Lang, Orthocker és Carl (Karl) nevű felmenők szerepelnek Óbuda, Üröm, Pilisborosjenő és Szentendre anyakönyveiben. Postl Mátyás szabósegéd, később „városi polgár” volt; első házassága bejegyzésének „Conditio, Locus originis, et domicilii” rovata szerint elbocsátott katona és szabósegéd, aki az ausztriai Stockerau városából származott. Ofner Rozália azonosítását a genealógus szerint épp nevének ritkasága és szentendrei kötődése tette lehetővé.
  • Baja és a Bácska — a Fáng (Kovács) ág. Fáng Kovács György bajai eredetű, római katolikus felmenői között német nevek sorakoznak: Fáng (Fang, Fank) Ádám és Galinger Terézia, fiuk Fang János és Derkusz — másutt Erkoszer, illetve Kosszer — Éva, továbbá Joss alias Bayer Anna, első férje Rausch Mihály, valamint Berkosz Tamás. Fáng Ádám második felesége Kriger Franciska, Majer István özvegye volt. Baja és a Bácska a XVIII. századi német telepítés egyik központi területe volt, így ezek a nevek ide, a bajai német telepesközösséghez kötik az ágat.
  • Monor, 1753 — a helyi német jelenlét háttere. Monor földesura, az egri káptalan új katolikus egyházközség alapításába kezdett, és 1753-ban katolikus német telepesek érkeztek a városba, akik 1757-ben kis templomot, 1764 körül téglaégetőt létesítettek. A Fekete és a Kovács (Fáng) ág monori felmenői ebben a vegyes — református magyar és katolikus német — közösségben éltek.
  • A telepítés keretei. Buda felszabadítása után, 1689-ben adták ki azt a királyi telepítési rendeletet, amely a telepítés feltételeit szabályozta; a telepítési akció ezt követően három nagy szakaszban, lényegében az egész XVIII. századot átfogva zajlott — III. Károly, majd Mária Terézia (1762. évi pátens), végül II. József 1782. évi pátense idején. A hazai németség túlnyomó többsége közép- és délnémet területről érkezett, és a korabeli források „sváb” gyűjtőnéven említik őket.

A kutatás érdekesebb megállapításai

  • Német telepescsaládok. A Stach, Krecz, Groff, Postl, Behringer, Ofner és Cservenj ágak a XVIII. századi betelepítésből származnak. Tarjánba 1737-ben gróf Esterházy József negyven katolikus családot telepített Németország déli és középső részéről; a kutatás külön fejezetben mutatja be a telepítés három nagy szakaszát 1689-től a 19. század elejéig.
  • Városi mesterségek. Az anyakönyvek szerint az ágakban szabó („sartor”), csizmadia („coturnarius”), takács-zsellér („textor inquilinus”), kertész, ácssegéd és városi polgár is található — Szentendrén, Soroksáron, Újhartyánban és Pesten.
  • Anyakönyvi kihívások. Több egyházi anyakönyv hiányos: a farádi keresztelési kötetből négy oldal, a szili házassági anyakönyvből öt év, a dunapataji református házassági anyakönyvből tizennyolc év hiányzik. A genealógus a bizonytalan azonosításokat külön jelölte és Excel-mellékletben emelte ki.
  • Ősvesztés. Darási Mihály (szül. 1775) egyszerre két ágon jelenik meg a családfán — Fekete Lídia anyai nagyanyjának ágán is —, ez a genealógiában „ősvesztésként” ismert jelenség.
  • Törvénytelen születések. Több ágon szerepelnek házasságon kívül született gyermekek — Stach Terézia, Horváth Luca és Fáng Kovács György esetében is —, akiknek anyakönyvi bejegyzéseit a kutatás a latin „illegitima” rovatokból, utólagos bejegyzésekből és keresztszülői kapcsolatokból fejtette fel.

Helyszínek

Tarján · Szőlős · Gyermely · Bánhida · Hérge · Kőbánya · Monor · Ferencváros · Soroksár · Szentendre · Újhartyán · Baja · Csorna · Farád · Acsalag · Szil · Alsónémedi · Dunapataj

A tanulmány minden ághoz helytörténeti fejezetet is ad: Monor újratelepülésének és XVIII–XIX. századi gazdasági életének, Tarján 1737-es német betelepítésének, valamint Farád és Szil középkorig visszanyúló birtoktörténetének bemutatásával.

dr. Zsombok László Krisztián Novellák