Krimi

A koktélja poharának üvegén keresztül vette észre a talján szívtiprót. Közvetlenül előtte, a pálmafákkal övezett, vakítóan fehér homokos tengerparton ugrott le hófehér lováról, mély bariton hangját a karibi szellőbe zengve szólítva őt:

– Rita! Sono qui, Calvin, sono venuta a prenderti per portari con me!

Calvin lova két lábra ágaskodott a dominikai naplementében, miközben a katalán csődör kigombolt, lobogó hófehér lenvászon ingében megindult felé. Mellkasa úgy fénylett, mintha erre a jelenetre olajozták volna.

Ahogy ott termett mellette, erős karjaiba kapta, napbarnított izmos mellkasához szorítva sellőként a vízbe emelte, hogy húsos ajkainak csókokkal váltott bókjaival, értelmezhetetlen olasz felsőfokokkal merüljenek az óceán hűs hullámaiba.

A trópusi lounge pálmalevéllel fedett teakfa színpadán az istentudja honnan odakerült Norah Jones valamiért Otis Reddinggel kezdett duettbe a „Come Away With Me” intim dallamán, pedig utóbbi akkor már vagy hatvan éve halott volt.

Rita vizes hajából tincset kisimítva Calvin irreálisan szabályos mosolyra húzta hófehér fogsorát. Az előbb a nő teste veszett el a sármos szívtipró karjaiban a habokban, most a lelke és a szíve merült el a gaucshó titokzatos ében szemeinek feneketlen kék óceánjában.

– És mi lesz a férjeddel? – búgta dallamos bókját a mediterrán macsó és minden túlzó, teátrális romantika nélkül lágyan hozzátette: – Te vagy a leggyönyörűbb és legcsodásabb dolog, amit Isten valaha teremtett! A nap elsápad a szépséged mellett, és a csillagok is csak azért fénylenek, hogy a szemeid világosságát tükrözzék!

Az alkalmi Norah Jones–Otis Redding-duó nászindulóba kezdett a karibi rum shackben.

– Calvin! – rebegte az alélt nő, amikor a szívdöglesztő idegen borostája végigkarcolta a karját.

– Kálmán, Kálmán vagyok, a műtősfiú! – hallatszott a messzi távolból.

A pálmafák pixelesedni kezdtek. Otis Redding hangja eltorzult. Calvin arca megnyúlt, helyére kék műtősmaszk csúszott.

– Calvin! – kiáltotta Rita. – Megfojtom azt a szemetet! Senki nem állhat közénk!

– Asszonyom, én Kálmán vagyok.

– Calvin, a borostád iszonyatosan szúr! – riadt fel Rita a Manninger Jenő Baleseti Központ Mozgásszervi Sérült Osztályának négyes műtőjében az érzéstelenítés okozta ketamin-bódulatból, ahogy a hányinger és a fejfájás az idegpályáit markolva agyát a hallucinogén ködből az ébrenlétbe rángatták. A műtéti lámpák hófehér fénye vakította.

Kálmán ügyetlenül bajlódott a branüllel.

– Kórházban vagyok? Maga orvos, vagy ápoló?”

– Egyik sem. De pro a Chatgpt licenszem.

Az intenzív osztály folyosójának retro tévéjén katódcsöves híradó villódzott: “A magyar nő és brazil szeretője orrának és szájának egyidejű elzárásával, az oxigén légúti áramlásának elzárása útján a nő férjét megölte. A kerítésbemászás módszerével elkövetett cselekményüket követően a gyanúsítottak jelenléte fizikailag nem tárgyiasult. Szemtanúk szubjektív tudattartalma szerint az elkövetők hófehér lovon vágtatva hagyták el a helyszínt. A férfi különös ismertetőjele a lobogó hófehér ing, az indokolatlanul mély baritonhang, valamint, hogy megjelenésekor rendszerint megszólal Norah Jones.”

Az ajtó kivágódott. Alacsony, pocakos férfi lépett be lobogó fehér köpenyben. A doktor az anamnézislapra pillantott.

– Mi történt?

Kálmán kihúzta magát.

– Posztoperatív dezorientáció, ketaminindukált hallucinációk, mediterrán tematikájú erotomán képzettársítások, enyhe homicid fantáziával.

Valahol egy ló felnyerített. Vagy csak a műtőkocsi nyikorgott.