Véres természetrajz

Gyakran társasozunk,

asztalra tett apró világ.

Felidézzük szabályait, persze

mindenki máshogy emlékszik.

Valódi jelenlét a közösségi média korában,

offline találkozó a családdal.

Popcorn. Kóla.

Én vagyok a kék. Az européer. Mr. Laissez-faire. Bábu.

Életünk első percétől játékkal tanulunk,

így történik gyermekként

a világ megismerése.

Minőségi idő a gyerekekkel,

hol stratégiákat kell alkalmazni,

amelyek fejlesztik

az analitikus és problémamegoldó készségeket,

igénybe véve a prefrontális kérget és a parietális lebenyt.

Az önfeledt játék oldja a szorongást,

Jobban megismerjük egymást,

Időnként látjuk a másikat

kivetkőzni magából,

vagy új készséget ismerünk fel benne.

Máskor saját viselkedésünk okoz meglepetést, hisz

nem rejthetjük profilkép és emoji mögé,

valójában mit gondolunk.

Árpi csal. Azt hiszi, nem vettem észre.

A társasjáték a kudarc elviselésére tanít,

nem lehetsz mindig nyertes.

A győzelem akarására, mert milyen jó dolog,

ha kitartással, bátorsággal

eléred a céljaid.

Gréti és a feleségem ellenem szövetkeznek.

Leverem a popcornt az asztalról.

Társasjátékozva szabálykövetőbbek leszünk, türelmesebbek, kivárjuk sorunkat.

Borinak kell adnom a pénzem.

Rock and roll szól, de én a Bunkócskát dúdolom.

A társasjáték fejleszti a kreativitást, amikor

váratlan helyzetek elé állít, amikhez jó ötletekre van szükség, képzelő kell.

Feleségem csődbe visz.

Vörös bábura váltok.

Eszter elnyeri minden ingatlanom.

Senki nem ad kölcsön.

Kóla helyett vodkát töltök.

Magamra borítom az NDK szöszmöszplédet, abban járok fel-alá a lakásban.

Gyarmatosítók által kifosztott, a vodkás dühtől csillagokat látó durcás indiánként patchworkkel takarom a lapjaim.

Felülök a szobabiciklire, azon menekülök a kizsákmányolók elől,

meglegyen a Lackfi-példaszöveg is.

A macskát keresztben eléje fektetem,

Ne mozdulj, cirmos! Jön az irodalmi kép!

„tetem, tetem… ütem, ütem”

oldalam csapkodom,

bicikli-lovamon,

mint apacs vad nyugaton

szóban mondom monoton.

Rákezdek az Internacionáléra.

Foglalt házban partizán kommunát alapítok.

Kikiáltom a Tanácsköztársaságot. Felszámolom a vagyoni egyenlőtlenségeket! Társadalmi tulajdonba veszem a termelési eszközöket. Államosítom a kosztpénzt! Szövetkezetet szervezek. Belekényszerítem saját rokonaim. Akikből nem besúgót csinálok. Pincénkbe zárom a tőkéseket. Lehallgatom az osztályellenségeket! Figyeltetem az értelmiséget. A kocsin a hal horgászt jelent, nem hívőt! Bebalzsamozom Thürmer Gyulát. Berlini barátokkal lerohanom Lengyelországot. Emigrációba kényszerítem a német juhászt, kitelepítem a német vizslát. Pufajkába járatom az egész családom. Télen-nyáron. Megreformálom a létező szocializmust. Megkoszorúzom az ismeretlen szovjet pártfőtitkárt. Teljesítem az ötéves tervem. Felvonulok. Kérek. Elvtársnőnek szólítom a feleségem. A legintimebb pillanatokban is.

Gyakran társasozunk,

asztalra tett apró világ.

Ahol a globális világvagyon fele a leggazdagabb egy százalék birtokában van,

a legszegényebb harmada pedig három százalékot birtokol.

Felidézzük szabályait, persze

mindenki máshogy emlékszik.