Prose writing · Anyád tyúkja
A mítikus retró
A guided tour of the exhibition „Hungarian feast of the last century” — retro as it never was.
„kedves latogatonk!? Szeretetel varjuk a magy. kultura napja alkalmaabol megnyillo, „Mult szazadi magyar lakoma” c kiálitasunkon!?” Izgatottan forgatod a 2125. áprilisi megnyitóra szóló, a retro jegyében valódi papírra nyomott meghívót.
Egy lakomával kezdünk – kezdi a művészettörténész – „Hawaii pizza” című képünkön (olaj, vászon) fiatalok kézzel esznek papírdobozból. Nem tudjuk, mikor lett előkelő magyar főfogás, múlt századi gasztrotörténészek szerint a pizza munkába rohanó, csóró olasz melósok előző napi maradékokból összedobott gyorskajája volt.
Ezen a megható családi akvarellen Mohamed, a híres magyar kebabos központi mecsetben tartott negyedik esküvője látható hatodik és hetedik feleségével.
A Nemzeti Wok Bárban játszódó kubista jelenet azt a pillanatot örökíti meg, amikor a biztonságiak kirakják az etnikai-kulturális érzékenységet szándékosan lábbal tipró szélsőjobboldali vendéget, aki nem kötött nyakkendőt az alkalomra. Voltak ugyan rasszista történészek, akik szerint a Phat thaj, mielőtt a magyar gasztronómia megkerülhetetlen alapételévé vált volna, délkelet-ázsiai melósok olcsó pirított rizstésztás kajája volt műanyag papucsos, koszos lábú thaiak által útszéli tuktukból kínálva.
Ez a jóképű filmszínészt piros Nescafés bögrével ábrázoló portré mindannyiunk instant élvezetét örökíti meg. Nemcsak a „porból lettünk, porrá leszünk” szlogen jó, de ekkor jött rá a magyar társadalom arra, ha ugyanazt az egérszart trendi alumíniumkapszulából issza drágán és annak George Clooney a reklámarca, akkor mindjárt nem is olyan porízű.
90 X 120 cm a „Pofátlanság” című olajvászon, egy Vapiano gyorsétterem belső tere látható, amely újrafeltalálta a menzát: alumínium tálca, sorban állás, hogy a "konyhásnéni" drágán olajszagúra gőzölje a vendéget.
A következő kislpasztikán papírzacskóból kézzel evő fiatal jogosan érzi magát trendinek, hiszen hungarikum-hamburgert és Superbrands-sültkrumplit fogyaszt.
"Street food-csendélet lángossal, pulled pork kézműves szendviccsel” képünk szerzője arra keresi a választ, hogy a francba lehet a triviális kosztot lakóautóból az utcán kínálva, a divat segítségével drágán megzabáltatni a néppel?
Ezen a laboratórium-festményen az élelmiszervegyész azt kutatja, miért van a magyar kólában cukor helyett glükóz-fruktóz, illetve hogyan viszonyul a hazai Fanta narancstartalma az olaszéhoz. Kollégája a magyar rozskenyér barnaságára keresi a tudományos választ. Azóta tudjuk, hogy aki a színezőmalátát kitalálta, az más aljasságokra is képes.
Akvarellen a korabeli NÉBIH emberei az utolsó rossz minőségű élelmiszer forgalomba hozatala miatt indítanak eljárást.
Ezen a kisplasztikán azon összeesküvés-elmélet híveinek a letartóztatása látható, akik szerint ennyi szemetet csak kartellezve lehet forgalomba hozni. A dombormű előterében a TEK kommandósai elfogják azt a szektatagot, aki szerint, ahol a Lipóti a pékáruk csúcsa, ott a civilizáció pusztulásra van ítélve. Elfogásakor azt kiabálta, hogy nem hajlandó olyan helyen enni, ahol nincs öltönyös felszolgáló, aki a feleségéről lesegíti a kabátot és fejből mondja el az ételek összetevőit, elkészítési módját, majd bort ajánl hozzá.
Ezen a lendületes rézkarcon egy múlt századi szórakozóhely látható, ahol energiaitaloktól bepörgött fiatal lányok egy magáról nem tudó kopasz amerikai filmszínésszel mulatnak.
Igen, ez a magyar Bocuse d'or-nyertes albán pékcsapat.
Mellette a „Guargumi” című mozaikon a felvágottat evő torszülött csecsemő kritika, hogyan lettünk agrárországból az előre csomagolt, védőgázas import élelmiszeripari hulladékok felvevőpiaca.
Utolsóelőtti domborművünknél koszorúzva emlékezünk a magyar gasztronómia nagyasszonyára, az afroamerikai Venesz Józsefnére.
Tárlatvezetésünket az Utolsó vacsora című freskóval zárjuk. A GMO-apostolok között Julia Child Krisztusként az ’Amerikai Gasztrotörténelem’ című másfél oldalas kötetet Bibliaként emeli magasba, miközben a „Steve’s Lava Chicken-songot énekli a Minecraft-filmből.
Author: dr. László Krisztián Zsombok. These are works of literary fiction; the names and situations in them are products of the imagination. The texts are published in Hungarian.