Huzat és vonat

(Mögöttem van pár beszéd, de ebben nincsen párbeszéd!)

Messzenger Ernő és neje, Iviv Vivi társkereső oldalon ismerkedtek meg. Vivi a sok trendi szakma közt nem akarta saját, snassz foglalkozását – anyakönyvvezető! – feltüntetni. Így lett a Tinderen motherbook-driver, official wedding-MC, okleveles romantika-expert és love-coach (szívecske!). A randikra készülve, Borbála húga unikornisos füzetében próbálta számba venni pozitív tulajdonságait. Még időben kiköptem őket. Reális volt az önképe. Persze, az önbizalmát szerette volna így növelni, de nincs információm arról, hogy az ön bizalma ezáltal bármilyen irányban, kimutathatóan változott volna az irányába. Mégis mindig nála volt a Bori-notesz.

Ernő előtt csupa szuperhőssel hozta össze az élet. Meg a rosszul beállított profil. Randizott Acélemberrel, a leszázalékolt ózdi kohásszal. Romantikus vacsoráig jutott Postman-nel, aki rokkantnyugdíját kézbesítőként egészítette ki. Vasember a Dunaferrnél eltöltött három évtized után, megözvegyülve keresett új társat. Amerika kapitány pedig az újvilágból hazatérve, diftonguesokkal izgalmassá tett nyelvével szerette volna még egy kicsit nyalni a sót. Eeeegen, pókember rovarirtással foglalkozott, naná, Aquaman pedig víz-, gáz-, fűtésszerelő volt, most boldogok?

A metrón, a találkákra utazva fiatal lányok rötyögtek a kapkodva magára kent arcfestékén. Bosszúból leszállás előtt a metrókocsi légterébe szellentett: Leszarom az etikettet, megvettem az e-tickettet! Nem sikerült jól az a smink. S mink van? – ült le otthon kozmetikai asztala elé.

Ernő szépíró szeretett volna lenni, de hiába a sok plasztika, körbe a falakon, mindenhol a tárlókban, közmegegyezésesen ronda maradt. Nem vagyok egy szép Ernő! – mondogatta.

Őszinte reménnyel töltötte el ugyanakkor, hogy a szintén nem túl jóképű, idősödő Artúr Millernek is összejött Merlin Monró. „Mostan színes nimfákról álmodom.” Miller urat személyesen ugyan nem ismerte, de a söréből mindig tartott otthon. Nagy tisztelője volt munkásságának.

Egy kreatívírás-kurzus után a ’szinonima’ szó szinonimáit kereste. Az oldal végre kidobta: a ’szinonima’ szinonimája a „rokon értelmű szó”. Vagyis a ’családtag’ önmagában egy szinonima. Merthogy az rokon értelmű szó. Tehát az ő szinonimája Vivi és Árpi fiuk is!

Gyermeküktől az iskolából hazatérve tudták meg, hogy kettes lett, nem sikerült az Árpád-házi. Árpád-házi Szent Erzsébetről írt dolgozatában kisfiuk szerint az uralkodónő hatalmába került, hogy visszatérő látomásai hatalmába került. Mondjuk, aki a türingiai tartománygróf fiával Wartburgban van, az ne csodálkozzon! Ernő apja is évekig szívott a 353 Touristtal, az NDK-s haverokat is fuvarozta vele a Balatonra, mégsem lett belőle kanonizált szent.

Árpi esküdött, hogy nem puskázott, de az arcára volt írva minden. Hiába állította, csak a kertben labdázott, tele volt a képe firkálva évszámokkal. Elég nagyképű is volt. Így neveld az Árpádodat.

Múltkor elvitték a laborba a kölköt, alig szúrta meg Marika, az asszisztens, már fel is kiáltott: Árpád vére! Összeszaladtak a járóbeteg-ellátásában dolgozók, kisebb gyülekezet támadt, de szektának minősítve még időben betiltották, majd vissza is verték őket. Az idegeinkre mész! – kiáltottak a neurológusra. Egy bocskais letérdelt a srác előtt. Többen alkaruk megvágva szerződést kínáltak. De a nyomába se értek annak az érnek. Árpika születésekor a rádióban a Székely-himnusz szólt, a tévében a Nélküledet énekelte díszmagyarban Pataky, Kökény, Tóth, meg a Csihar. Esküszöm, nem tudom, honnan szerzett mindenki egy Attilát.

Kellett a hazaszeretet! A feszült közélet, a nemzetközi helyzet aggodalommal töltötték el őket. Pénzügyi válság, járványok, háború, migráció. Hat hutu a hüttében, six tuszi a kápolnában. „Egyszer volt Budára jött sánta kutyán dér!” – csillogtatta meg fővárosunk muszlimok alóli felszabadításával kapcsolatos, komplex kora-középkori ismereteit. Tanuljon csak belőle az a gyerek!